Erdélyben születtem, ahol hamar megismerkedtem a hagyományőrzés szépségével és annak szeretetével, hiszen kezdetben nagyszüleim, a későbbiekben pedig az otthoni néptáncegyüttes volt az, ami közösség építő erejével engem erre az útra terelt. Alsó tagozatos kisdiákként néptánc, népdal és szavaló versenyeken vettem részt. A néptánc iránt érzett szeretetem miatt kezdtem tanulmányaimat a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium tánctagozatán. Az itt töltött idő alatt nagyon sokat tanultam tanáraimtól és mestereimtől. A Kisfigurás táncegyüttes keretein belül számos lehetőségem nyílt arra, hogy részt vehessek hazai és külföldi táborokban, fesztiválokon, megmutatkozhassak csapatban illetve szólistaként.

A középiskolai évek nyári szüneteiben rendszeresen hazajártam, az otthoni tánctáborban nyílt rá lehetőségem először, hogy gyerekekkel és tánctanítással foglalkozzak. Az időm többi részében önkéntesként népdalokat, népi játékokat tanítottam. A tanítás öröme olyan impulzusokat adott számomra, ami miatt nem volt kérdéses az, hol folytassam tanulmányaimat. Az érettségi vizsga és a néptáncos szakképesítés elvégzése után jelentkeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar szakára jelentkeztem. Az új környezet által nyújtott lehetőségeket megragadva, a Nemzeti Színházban kezdtem el dolgozni, mint nézőtéri munkatárs. A színházi környezet éppúgy a bűvkörébe vont, mint a néptánc. Jelenlegi a Bartók Táncegyüttes ifjúsági csoportjának női tánckarvezetője, illetve a felnőtt együttes táncosa vagyok.

A Kőrösi Csoma Sándor Program lehetőséget nyújt arra, hogy a távol élő magyarok megismerkedhessenek, és ha térben nem is, de kulturálisan egy olyan érték őrzői lehessenek, ami a világon egyedi. Határon túli magyarként tudom mit jelent az, ha megingatják hovatartozásunkat. A diaszpórák összefogása, értékeinek őrzése és megtartása az, ami ezt megszüntetheti.