Kárpátalján, egy kis faluban nőttem fel, ahol természetes volt a kulturális sokszínűség és a magyar hagyományok mindennapi jelenléte. Kisebbségi magyarként felnőve soha nem kérdőjeleztem meg hovatartozásomat, mai napig kárpátaljai magyarnak vallom magam, amire büszke vagyok. Gyerekkorom emlékei a szüreti bálok, iskolai és színházi előadások, karácsony alkalmával a betlehemezés, amit a magyar és az ukrán környezetben is megtapasztalhattam. Akkor még természetesnek vettem mindezt. Később értettem meg igazán, milyen érték a magyar kultúra megőrzése és továbbadása.

Dietetikus alapképzésemet a Debreceni Egyetemen szereztem, majd tanulmányaimat élelmiszermérnök mesterszakon folytattam, de a szakmai utam mellett tudatosan kerestem azokat a lehetőségeket, ahol emberekkel, közösségekkel dolgozhatok. Dolgoztam amerikai gyerektáborban, ahol megtapasztaltam a kulturális sokszínűség erejét, majd csatlakoztam az Erasmus Student Networkhöz, ahol a Magyarországra érkező külföldi hallgatók beilleszkedését segítettük programok szervezésével. Az ESC program keretében a KÖZ-Pont Ifjúsági Egyesületnél önkénteskedtem, ahol fiataloknak szerveztünk közösségi programokat, emellett szenvedélybetegeket és hallássérült gyermekeket is látogattunk. Ezek a tapasztalatok megerősítettek abban, hogy számomra az igazi érték az, amikor másokért tehetek, és amikor közösséget építhetek.

Tapasztalataim arra ösztönöztek, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében egy nagyobb felelősséggel járó közösségi munkát vállaljak. Hiszem, hogy a továbbadott értékek és élmények legalább annyira meghatározóak, mint a szakmai tudás.

A program során az Árpád Idősotthonban fogok dolgozni, ahol lehetőségem lesz a közösség legidősebb tagjai között szolgálni. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy figyelemmel, jelenléttel és programok szervezésével hozzájárulhatok mindennapjaikhoz, és át tudom adni azokat az élményeket, tapasztalatokat, amiket én kaptam külhoni magyarként.