A Pest megyei Turáról származom, itt nőttem fel, és a mai napig erre a helyre gondolok leginkább, amikor azt mondom „hazamegyek”. Gyerekkoromban édesanyámtól sokszor hallottam, hogy bármerre visz is az élet, sosem szabad elfelejtenem, honnan jövök. Ez a mondat egész életem során elkísért, a családi közösségből az óvodába, iskolába kerülve pedig folyamatosan bővült az a közeg, amit a „honnan jövök” alatt értettem. Óvodásként tagja lettem a helyi népi gyermekjáték csoportnak, majd kisiskolásként a Turai Énekmondók népi énekegyüttesnek, nem sokkal később pedig a Turai Egyező Ifjúsági Néptánccsoportnak. Ezzel a közösségek összetartó ereje mellett olyan értékek, hagyományok is társultak a kiindulópont fontosságához, melyek tovább erősítették bennem az otthon feledhetetlenségét. A gimnáziumi majd egyetemi évek alatt természetesen még tovább bővültek ezek az élmények, tagja lettem a Galgahévízi Ifjúsági Néptánccsoportnak, majd a szegedi Délikert Möndörgő Táncegyüttesnek, emellett Szegeden a Móra Ferenc Szakkollégium lakójaként, kollégiumi bizottsági tagként igyekeztem kivenni a részem a közösségi munkából.

A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkarának kommunikáció- és médiatudomány szakja új lehetőséget nyitott számomra az átélt élmények, a közös hagyományok és értékek megőrzésére, illetve egy-egy közösség életéhez, fejlődéséhez való hozzájárulásra. A tanulmányok befejezése után hazaköltöztem és a gödöllői központtal működő Régió Plusz Televíziónál helyezkedtem el, ahol a nemzeti és helyi kulturális örökség megőrzése alapvető részét jelentette a hiteles, kiegyensúlyozott tájékoztatásnak. A szerkesztő-riporteri munka során jó érzés volt olyan közösségben dolgozni, ahol valamennyien egyet értettünk abban, hogy a térség népművészete, gazdag kulturális,- és sportélete, az ott élő és alkotó emberek teljesítménye, mind-mind megérdemlik az odafigyelést, és hálás témául szolgálhatnak a megörökítésre és a közvetítésre. Ezzel együtt világossá vált, hogy a televízió egyik fontos eszköze lehet az összetartozás erősítésének is.

A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként arra törekszem, hogy mindezen szakmai és közösségi élményeket és az eddig megszerzett tapasztalatot felhasználva a Hannoveri Magyar Egyesület illetve a Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége által létrehozott Médiasuli munkájában is hasznos segítséget nyújthassak majd a külhoni magyarság számára; ezzel együtt egyben a magyarországi és németországi közösségek kapcsolatának, összetartozás-érzésének további megerősítéséhez is hozzájáruljak a hannoveri magyarok életének bemutatásával.