Gyermekkorom óta a kodályi szellemiség hatja át az életemet: a tanulás, a  gyermeknevelés, az oktatás, a művelődés területén igyekszem a magyar kultúra rám bízott kincseit ápolni, továbbadni.  

Kodály szülővárosában láttam meg a napvilágot, és gyerekkorom nyarait nagymamám  szőlőbirtokán, vagy édesapám szűcsműhelyében töltöttem. Az igény a művelődésre, a  folyamatos tanulásra, a néptánc, a népmesék, a népdalok világa, a főzés művészete, a varrás, a kézimunka, a kézműveskedés, a szüret, a disznóvágás, a természettel való harmónia keresés természetes volt családunkban. 

Már nagyon fiatalon megadatott, hogy kórustagként és amatőr színjátszóként nap, mint  nap érezhettem az együtt alkotásban, a tudásunk megosztásában, az együttműködésben rejlő  hatalmas erőt. Kulturális nevelőtanári pályámon megtapasztalhattam, hogy a kreativitás, a  nevelés, a megfelelő módszertan, az empatikus hozzáállás, a motiváció folyamatos fenntartása,  a kitartó munka még a legnehezebb körülmények között is sikeres alkotó folyamatokat generál,  sőt hozzájárul a harmonikus atmoszféra kialakításához. A nyelvtanításban a játékos,  élményeken keresztüli tanulásnak vagyok híve. A magyar nyelv oktatása során is fontosnak  tartom a nyelvet átszövő kultúrát is megosztani dalokon, meséken, történelmi ismereteken,  verseken, zeneműveken, különféle tevékenységeken keresztül. 

„Milyen széles az Óceán

annak, ki hazagondol ...” (Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában) 

10000 kilométerre Magyarországtól megőrizni a magyarságot, átadni generációról  generációra az elődöktől örökül kapott értékeket, mindennapos erőpróba. Ez az ösztöndíj azért  jelentős számomra, mert egyfelől lehetőséget ad a diaszpóra magyarságának és igényeinek még  jobb megismerésére, másfelől Brisbane-ben részévé válhatok egy aktív közösségnek és egy olyan programnak, amely nemes célokat fogalmaz meg. Ezt a kilenc