“Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.” gróf Széchenyi István
Inspirálónak tartom azokat a magyar közösségeket, amelyek az anyaországtól távol is elkötelezetten őrzik a magyar hagyományokat, a célom pedig az, hogy segítsem őket ennek megtartásában, aktívan részt vegyek a közösségi életük szervezésében, és tudásommal támogassam őket.
Sopronban születtem és nevelkedtem, egy olyan városban, ahol meghatározó volt a német kisebbség jelenléte. A magyar, de német anyanyelvű nagymamám sokat mesélt az összetartó közösség erejéről, fontosságáról. Láttam, hogy mennyire lényegi a német nyelv ápolása, a hagyományok őrzése ahhoz, hogy párhuzamosan a magyar identitással, a német identitásuk is fennmaradjon. Ennek példáját követve az elkövetkező 9 hónapban én is ezt az összetartozást szeretném erősíteni a Berlinben élő magyar közösségben.
Fiatal korom óta számos területen volt lehetőségem a magyar kultúrához közel kerülni. A zene különösen fontos szerepet játszott az életemben: furulyázni majd klarinétozni tanultam, amelynek köszönhetően több, mint tíz évig voltam tagja Sopron Város Fúvószenekarának. Emellett a szépirodalom és a kézművesség szeretete is mindig jelen volt az életemben, a táncházakkal pedig felnőttként ismerkedtem meg. A Népművészeti Egyesületek Szövetségénél végzett munkám során közel hat éve mélyítem tudásomat a magyar kézműves hagyományok terén, és segítem a kézműves közösségeket hagyományaik megőrzésében. Számos kisebb-nagyobb rendezvény szervezésében és lebonyolításában vettem már részt, mint például a Mesterségek Ünnepe, amely az ország legnagyobb kézműves fesztiválja.
A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíja lehetőséget teremt arra, hogy összegyűjtsem és felhasználjam a különböző területeken szerzett tapasztalataimat. Bízom benne, hogy tudásommal és ötleteimmel az elkövetkező 9 hónapban hatékonyan tudom segíteni a Brunszvik Teréz Társaság a Magyar Nyelv és Kultúra Támogatására Egyesület munkáját.