Már általános iskolás koromban is érdekelt a magyar történelem és a magyar kultúra. Ez az érdeklődés tovább erősödött bennem középiskolás koromban, de igazán akkor mélyült el, amikor egyetemista lettem, és több másik fiatallal közösségbe szerveződtünk, és elkezdtünk határon túli magyar ügyekkel foglalkozni.

Idővel alapítottunk egy egyesületet is, hogy könnyebben tudjunk magyar nyelvű könyveket és munkafüzeteket vinni az ezt igénylő iskoláknak, óvodáknak. Szerveztünk felolvasó esteket, mesejáték turnét, színházi esteket, néhány napos könnyűzenei fesztiválokat. Egyre aktívabban kapcsolódtam be az egyesület életébe, végül alelnökké választott a tagság.

Időközben az egyik fővárosi kerület polgármesteri hivatalában dolgoztam, amikor volt szerencsém bekapcsolódni a Lakitelek Népfőiskola egyik programjába. Az Apor Vilmos Közéleti Kollégiumot katolikus fiatalok vezetőképzőjeként indították. Ekkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen én magam is valami ilyesmivel szeretnék foglalkozni. Segíteni embereknek abban, hogy kihozzák magukból a legtöbbet, megtalálják a „tálentumaikat”, és segíteni nekik abban, hogy mind egyénileg, mind csoportként fejlődjenek.

Miután ez a felismerés megszületett bennem, ezt követően dolgoztam egy emberi erőforrás fejlesztő és szervezetfejlesztő cégnél, majd elvégeztem a közösségi animátor szakot a Debreceni Egyetemen, és ezért jártam az ELTE Társadalomtudományi Karán közösségi és civil tanulmányok mester szakra is. Ugyanez vezérelt akkor, amikor Kárpátalján dolgoztam 10 hónapig a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségénél Campus Mundi ösztöndíjjal.

A motivációm, hogy tegyek a magyar megmaradásért ezért is jelentkeztem a Kőrösi Csoma Sándor Programra.

Bízom benne, hogy hasznos kovásza leszek a clevelandi magyar közösségnek, és sokrétű tapasztalataimmal hozzá tudok járulni az itteni magyar közösség gyarapodásához.