Általános iskolás korom óta foglalkoztat az egykor emigrációba kényszerült magyarok kérdése. Csodálatra méltónak találom a diaszpórák identitásőrző törekvését, és hálás vagyok, hogy most testközelből is megismerhetek egy ilyen közösséget.

Evangélikus nagycsaládba születtem, és a családi és egyházi összetartás biztonságot adó hálójában nőttem fel.

2004 óta vagyok cserkész. Önkéntes munkám során kicsi és nagy csoportoknak egyaránt tartok foglalkozásokat, az általános iskolás korosztálytól kezdve a fiatal felnőttekig. Örömmel tölt el, hogy ezt a munkát ösztöndíjasként is folytathatom. Számomra a magyarság megtapasztalásának elsődleges eszköze volt a regös-táborokban tanult évről évre bővülő népdalkincs, az újabb és újabb kézműves mesterség és néptánc megismerése és elsajátítása.

A szülői minta és a cserkészélmények együttese határozta meg későbbi pályaválasztásomat. 2017 tavaszán szereztem tanítói diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Cserkészvezetőként és tanítóként szerzett tapasztalataim kölcsönösen kiegészítik egymást.

A tanulás számomra öröm. Célul tűztem ki, hogy ezt az örömöt másoknak is átadjam.  A külföldön született magyar gyerekek számára magyar tanulás különösen nagy erőfeszítést igényel, így ez igen megbecsülendő. Boldog lennék, ha játékos formában megismertethetném őket nyelvünk szépségeivel, és elmélyíthetném bennük az anyanyelvünk iránti szeretetet.