Vajdasági gyermekként már fiatalon elszakadtam szülőföldemtől, és váltam ismét egy másik ország kisebbségi tagjává. Itthon lettem, de mindig is hazamentem.

Szüleimnek köszönöm, hogy lehetőséget biztosítottak a néptánc megismerésére és megtanulására. Így vált az elmúlt negyed évszázad tudása minden érzésem és gondolatom közvetítőjévé. Így lettem táncossá, szólistává, később tánckarvezetővé, csoportvezetővé, tánctanárrá és pedagógussá.

Jó kezekben nevelődtem. Hálás vagyok akkori és jelenlegi mestereimnek, mentoraimnak mindazért, amire megtanítottak.

Véleményem szerint a tánc olyan mint a levegő, észrevétlen és természetes, körbe vesz, mindenhol jelen van, de a hiánya elviselhetetlen. Tánc közben egyszerre tölt be a szenvedély és a nyugalom, sokszor hiszem, hogy hazaértem. Próbáimat mindig ebben a hitben vezetem: megtanulni mindent, mit csak lehet, játszani sikerélménnyel, pedagógiával, tánccal, Kárpát-medencei néptánccal.

Ezért szeretném minden tapasztalatomat arra fordítani, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program segítségével minél szélesebb körben megismerjék és megszeressék a néptáncot.