A sao paulói 13. sz. Szondi György cserkészcsapat idén is megrendezte évindító táborát, amely festői környezetben, Gonçalves település szomszédságában kapott helyet. Ösztöndíjasként én is velük tartottam, s teljesen zöldfülüként vetettem bele magam a cserkészélet izgalmas világába.
A négy napos tábor fő célja a cserkészismeretek elmélyítése volt, így a fiatal vezetők a programokat ennek megfelelően alakították ki, s a résztvevők különféle foglalkozásokon, úgynevezett forgószínpadon vettek részt. Itt elsajátíthatták a cserkészélethez szükséges alapvető készségeket, majd a tábor végén egy próbán kellett bizonyítaniuk rátermettségüket.
Az utolsó este kilenc új cserkész tett fogadalmat, s vált zöld nyakkendős cserkésszé.
A program a magyar házban kezdődött, ahol egy közös bentalvással alapozódott meg a tábori jó hangulat. Másnap reggel indultunk útnak, s kezdetét vette a kalandokkal és tanulással teli négy nap.
A tábor tematikája J. M. Barrie klasszikus meséjére, Pán Péter történetére épült. A kiscserkészeknek különféle próbatételek során kellett helytállniuk, miközben a rettegett kalózokkal vívtak meg. A csapat végül egy izgalmas számháború során békét kötött a kalózokkal, ám a tábor utolsó napján úgy döntöttek, hogy itt az idő visszatérni a való világba, és felnőni.
A kiscserkészek a megtanulták a tűzrakás, szerszámhasználat, sípjelek és tájékozódás alapjait, valamint betekintést nyertek a földrajzi ismeretek és az egyenruha jelentőségébe is, emellett népi játékokkal és népdalokkal is ismerkedtek. Egy túra során pedig meghódítottuk a közeli kilátót, ahonnan lenyűgöző panoráma tárult elénk. Esténként tábortűzzel búcsúztattuk a napot.
A természetben eltöltött négy nap során felejthetetlen élményeket szereztünk, és biztosan állíthatom, hogy a tábor csapatszellem erősítéséhez is jócskán hozzájárult.
