Városok viadala
Habár a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége kötelékén belül a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület a fogadószervezetem, s Göteborg az alapvárosom, de Boråsba is átjárok gyerekfoglalkozásokat tartani kéthetente, illetve szerveztem ott egy március 15-i emlékműsort is. A Boråsi Magyar Egyesület tavaly ősszel rendezte az első vacsoracsatáját – akkor még városon belül. Idén tavasszal újragondolt névvel, II. Csodafakanál vacsorapárbaj címmel hívták ki egy főzőversenyre a göteborgi Kőrösi Csoma Művelődési Kört. Tehát Borås és Göteborg összecsapására készült a két város érintett magyar közössége. A magam részéről örültem ennek a kezdeményezésnek, hiszen jó irány arra, hogyan lehetne még tovább színesíteni a két város magyarságának életét, no és maga az összefogás ténye már önmagában értékelendő.
Mindkét város 2-2 db háromfős csapatot indított a versenyen. A göteborgi Kőrösi Csoma Művelődési Kör részéről László Patrícia egyesületi elnök, a Boråsi Magyar Egyesület részéről pedig Dézsy Ildikó egyesületi elnök nyitotta meg az eseményt. Dézsy Ildikó leleplezte az est megfőzendő menüjét: rántott krumpli (pityóka) fasírozottal. A csapatok egy részén páni félelem lett úrrá: na de mi az a rántott krumpli?! Mint megtudtuk, Erdélyben így hívják a hagymás burgonyát. Egy kis lexikonegyeztetést követően indult is a verseny.
A „nemfőzők” vagy a szurkolók sem unatkoztak ez idő alatt, hiszen a göteborgi magyar gourmet-bolt vonult ki kolbászos kóstolót tartani, természetesen sok egyéb magyar finomsággal megrakodva. Azt hiszem, az egyik nagy haszonélvezők a gyerekek voltak – mindegyikük Sport szelettel a kezében szaladgált a folyosón.
László Patrícia kvízre invitálta a „nemfőzők” népes seregét. Jómagam tiszteletbeli boråsiként erősítettem Borås csapatát (mert hogy Göteborg létszámfölényben volt és maradt így is). A sok hej és hó után (ezzel jelezte az adott csapat, hogy tudja a megfejtést) a boros kvíz nyertese Göteborg lett. Viszont a dalos kérdésekben sikerült visszavágnia Boråsnak.
Mivel a csapatok még mindig nem készültek el a főztjükkel, újra meglátogattuk a magyar stand kolbászos felét, hogy azzal csillapítsuk éhségünket. Na de egyszer csak kisült minden, a négytagú zsűri végigkóstolta a mezőnyt, az egyik boråsi csapat sajttal töltött fasírtját hozva ki győztesként. Az oklevelek átadásával párhuzamosan mindenki tányért, evőeszközt ragadott, aztán jóízűen falatoztunk és beszélgettünk. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindkét egyesületnek a kis szülinapi köszöntőért – ugyanis a nagy összecsapást megelőző napon volt a születésnapom.
Az a gyanúm, hogy a két egyesület nem utoljára látta egymást…
