Ilyenek vagyunk mi, ösztöndíjasok: Interjú Szivós Katával, aki néptáncoktatóként vállal hatalmas szerepet az Egyesült Királyság magyar közösségeinek életében
Szivós Katával már nem egyszer volt szerencsém beszélgetni. És mindig lenyűgöz az a lelkesedés, tudatosság és profizmus, ahogyan a táncot látja és, ahogy mesél róla. Ezt szerettem volna kicsit másnak is megmutatni, hogy egy picit arról is szó legyen, milyenek vagyunk mi, ösztöndíjasok.
Hogyan találtál rá a Kőrösi Csoma Sándor Programra?
Még a Budapest Kortárstánc Főiskola szakgimnáziumának hallgatója voltam (2014-2017 között), amikor több ismerősöm, barátom már ezzel a programmal tanított, végzett közösségi és kulturális munkákat külföldön. Igazából már akkor nagyon megfogott, mert lételemem az utazás és a táncoktatás is. Azonban míg nem szereztem meg a BA diplomámat a Magyar Táncművészeti Egyetemen, nem szerettem volna külföldre költözni, főleg nem tanítás céljából. Az egyetemi éveim alatt aktív pedagógiai munkát végeztem több alapfokú művészetoktatási intézményben, valamint alapítványi és alternatív pedagógiai módszereket alkalmazó óvodában, iskolában egyéni vállalkozóként. Ezzel párhuzamosan már alaposan utánanéztem a Kőrösi Csoma Sándor Programnak és elhatároztam, hogy a jövőben megpályázom. Igaz, kicsit később vágtam bele, mint terveztem, hisz 2020-2023. között a Pozsonyban működő Ifjú Szívek Táncszínházban dolgoztam, mint hivatásos táncos, ami szakmailag egy nagyon fontos és meghatározó időszak volt számomra.
Mi vezetett arra, hogy jelentkezz?
A legfőbb motivációs faktorok a kalandvágy, néphagyományaink és néptáncaink, valamint az oktatás szeretete volt. Amikor 8 éves koromban kijelentettem a szüleim számára, hogy én ,,táncos és néptánctanár” leszek, azt hiszem nem gondolták volna, hogy 12 év múlva már külföldön fogom ezeket a szakmákat űzni és videóchaten tudunk ,,közösen” főzni, vagy éppen biciklit szerelni, ami akkoriban és most is a családi hétvégék meghatározó elemei. Én sem.
Ezen kívül, sokat foglalkozom néptáncoktatási módszerek fejlesztésével, valamint azok minél szélesebb körben való alkalmazásával. Ehhez elengedhetetlen, hogy minél több helyre eljussak és betekinthessek az ottani szakmai munkába. Ez igaz az amatőr táncegyüttesektől kezdve a hivatásosokig. Ahhoz, hogy saját oktatási módszereket, módszertant fejlesszek, szeretném minél több közösségben tesztelni azokat, például a diaszpórában élő magyarok körében. Rengetek új élményt és tapasztalatot szereztem, mióta Manchesterben és Chesterben ténykedem, mint KCSP ösztöndíjas. És ezek egy részét MA szakdolgozatom megírásánál is kamatoztatom, amely a forgás és ugrás készségének fejlesztésével és tanításmódszertanával foglalkozik.
Tehát, egy szó, mint száz… Motivációm az akadt bőven, hogy megpályázzam az ösztöndíjat.
Milyen feladatokat látsz el az Egyesült Királyságban ösztöndíjasként?
Elsősorban a manchesteri Zsigmond Király Magyar Iskola és a Szóló Szőlő Chesteri Magyar Tanoda néptáncpedagógiai foglalkozásait vezetem és segítem az intézmények szakmai munkáját. Emellett rengeteg eseményen, rendezvényen közreműködöm, mint fellépő, koordinátor egyaránt. Szerencsére van lehetőségem több partnerintézménnyel együttműködni, így elég mozgalmas az eddig eltöltött időszakom Angliában. A hétvégi magyar iskolák létszáma növekvő tendenciát mutat, így nagyon inspiráló a közös munka. Az intézmények és a diákok Manchesterben és Chesterben is nagyon nyitottak a foglalkozásaimra, valamint azokra az interaktív táncpedagógiai, zenés előadásokra, amiket a rendezvényeken, nyilvános ünnepségeken mutatok be kollégáimmal. A manchesteri Főkonzulátussal is szoros szakmai viszonyt ápolok, többször prezentáltam tánchagyományainkat eseményeiken.
Mi a hosszú távú célod a táncoktatással? Mit szeretnél elérni szakmailag?
Számomra a tánc(művészet) hivatás, hobbi/szórakozás és kifejező eszköz, amely sokkal szenzitívebb, elemibb, mint a beszéd, vagy a szöveg. Elősorban azért, mert nem egy tanulási folyamat végeredménye, hogy képesek legyünk rá. Már a fogantatásunktól számított kilencedik-tizedik héttől kezdve képesek vagyunk irányított mozgásokat végezni és a tánc nem más, mint mozgás és mozdulatlanság egymásutánisága. Természetesen, a mozdulatok minősége, dinamikája és sorrendje már egy komoly diszciplináris kérdés, melyet tudományos, pedagógiai és művészeti (színházi) szempontból is meg lehet közelíteni. Ezen túlmenően, ha a magyar néptánc mozgásanyagáról beszélünk, elengedhetetlen, hogy társadalmi, néprajzi és kulturális szinten is vizsgáljuk és ápoljuk tánchagyományainkat. Azt gondolom, hogy a néptáncoktatással a testet, lelket és elmét egyaránt lehet és kell pallérozni. Fizikai értelemben a tánc egy sportág, ráadásul az egyik legintenzívebb. Azonban a társadalomban és kultúrában betöltött szerepe teszi szórakozássá, művészetté és egyesesetekben színházzá, már ha tánc mellé mondanivaló is társul.
Mikor tanítok, elsősorban az a célom, hogy megszerettessem a tanítványaimmal a táncot, mozgást. Hogy jó élményeket szerezzenek a tánccal kapcsolatban, ne pedig szorongást, stresszt és skatulyákat, amiből nehéz, vagy lehetetlen kilépni. Amennyiben ez sikerült, onnantól kezdve határ a csillagos ég, hisz szeretik, amit csinálnak. Márpedig, ha valaki szereti, amit csinál, akkor abban kitartó és vágyik a fejlődésre, kihívásra. Az, hogy kinek mi a kihívás, és milyen tempóban fejlődik, már egy teljesen egyéni és csoport specifikus kérdés, amibe most nem mennék bele, mert messzire vinne az eredeti kérdéstől.
Tehát nekem néptáncpedagógusként az a célkitűzésem, hogy a szabad mozgást ne idomítsuk, hanem formáljuk és ne másolás útján rögzítsünk kész paneleket, hanem vezessük rá a tanítványokat/táncosokat a motívumok (táncos mozdulatok) gyökerére, okára, hogy abból fejlődhessen ki a sajátjuk. Ezek után tudjuk közösen értelmezni például a tájegységek stílusjegyeit, vagy éppen a párosviszonyt párostáncok esetén. Fontos, hogy egy (szak)nyelvet beszéljünk a tanítványokkal, és hogy közös legyen a cél. Ami lehet egy új táncanyag elsajátítása, egy fellépés, verseny, vagy akár táncszínházi produkció. Amennyiben a résztvevők szeretik amit csinálnak, nem csak a táncórákon, hanem táncházban, buliban, vagy akár otthon a tükör előtt is fogja használni, gyakorolni, mert pozitív élmény származik belőle. Nekem ez a célom!
Manchesterben élsz és dolgozol, mint KCSP-s. Mondanál 3 dolgot, amit mindenképpen meg kell nézni, ha az ember Manchesterben jár?
1. Manchester Central Library. Egy lenyűgözően kidolgozott és monumentális épület. Kiváló hely munkára, tanulásra.
2. National Trust – Chastlefield Viaduct. Izgalmas hely a csatornák felett, szép panorámával. A környékét is érdemes bejárni a látvány miatt.
3. HOME Theatre. Itt elsősorban az előadásokat ajánlom.
+1 The Blues Kitchen. Szuper koncerteket szerveznek erre a helyre, garantált a hangulat és az étel, ital felhozatal is kifogástalan.
