Többek között ezzel a dallal csalogatta az izgatott gyermeksereg a várva várt Mikulást a manchesteri St. Augustine templomba. A jól megérdemelt, magyar édességeket tartalmazó csomagoknak mindenki nagyon örült, még ha egy kicsit fáradt is volt, hiszen erre a napra nemcsak a Mikulás látogatása volt beütemezve: egész napos tanítási alkalom és ünnepi műsor előzte meg a nagy eseményt.
A Zsigmond Király Magyar Iskola diákjai énekekkel, versekkel és egy színdarabbal kedveskedtek családtagjaiknak a kora délután folyamán. Az ünnepség végére a Télapó naplója is megkerült szerencsésen (erről szólt az 5–9 évesek darabja), vidáman és büszkén rohant szüleihez a szereplők apraja-nagyja (a maskarás manók, tündérek, angyalok, krampuszok, törpék, erdei állatok).
A nézőközönség részéről pedig mindenkinek a szekrényéből előkerültek a karácsonyi, kötött pulóverek. Ezeknek a meleg felsőknek igen nagy hagyományuk van Anglia-szerte: egész decemberben hordják őket, és az sem baj (inkább dicsérendő baráti körben) ha egy-egy darab (magyar szemmel) már-már a giccs határát súrolja: minél murisabb, annál jobb. Sőt, minden évben megrendezik az ún. National Christmas Jumper Day-t (idén december 16-a, péntek volt ez a „jeles nap”), amikor a buszsofőrtől kezdve a bolti eladón át, mindenki karácsonyi kötött pulóvert visel önmaga és egymás szórakoztatására, illetve a közelgő ünnepről való megemlékezésre – még ezzel kapcsolatos szépségversenyek is zajlanak az iskolákban. Megvallom, az „őrület” engem is elért: magam is beszereztem egy kedves darabot. Tapasztalatból mondhatom: valóban egy-kettőre karácsonyi hangulatot varázsol, mind viselőjének, mind a környezetének, és a lélek melengetése mellett fázni is elfelejtünk bennük.
A kis angol „kultúrkitérő” után vissza az iskolához: ez a nap volt a magyar iskola idei utolsó tanítási alkalma, ezért az ünnepséget követően Pávai Gyopár igazgatónő az egész iskola csapata nevében áldott ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánt a megjelenteknek. Jövőre ugyanitt (január 7-én már kezdünk is), várunk vissza mindenkit szeretettel!
Hálás köszönet a fotókért Borotai Györgynek.
