Őszi csapatkirándulás a calgary-i cserkészcsapatokkal
A calgary-i cserkészcsapatok is szeretnek kirándulni, akárcsak bármelyik közösség az országban. Az idei szezon első közös hétvégéje kivételesen nem a hegyekbe, hanem a városban található Weaselhead Parkba vezetett. A program magába foglalt egy laza kiképzést, számháborút, akadályversenyt és egy hatalmas és csodás felfedezésre váró tájat is.
2024. október 5-én, reggel 9-kor már izgatottan gyülekeztek a gyerekek a bejáratnál. Számomra már innen is lenyűgöző volt a táj. Színes erdő ameddig a szem ellát és hallani az állatok hangját is. A sorakozó és a vezetők eligazítása után pedig megindult a csapat a lucfenyők rengetegébe.
A Weaselhead Park, Calgary délnyugati részén fekszik az Elbow folyó torkolatánál, nem mellesleg ez a terület a város víztározója. 1980 körül hozták létre és nagyjából 237 hektáron terül el. Körülbelül fél óra séta után megérkeztünk a célhoz, a park közepéhez. Nagyon jó időnk volt, így nem kellett kalandor módjára átverekednünk magunkat az útvonalon, volt időnk szemlélni a tájat. Megejtettünk egy rövid tízórait, hiszen hosszú és tartalmas nap előtt álltunk, kellett az energia.
Az első program egy közös számháború volt. Ilyet viszont én még nem láttam. A vezetők továbbfejlesztették a játékot, amit még én is sokat játszottam kicsiként. A játékosok számait nem csak elölről, hanem hátulról is le lehet olvasni. Az ellenfelet pedig többféle módon is ki lehet ejteni; amellett, hogy bekiabáljuk a fején lévő számot, érvényes találat az is, ha valaki odaszalad és leveri a számot a másik fejéről, ezzel plusz izgalmat adva a játéknak. A legnagyobb és legérdekesebb újítás pedig a „mentő” szerepkártya bevezetése. Mindkét csapat választ maguk közül egy mentőt, aki a „halott” játékosokat visszahozhatja az élők sorába azzal, ha a harcmezőről összeszedi és visszaviszi a bázisra. Innentől kezdve az illető ismét játékba kerül. A csata viszont így sem tart örökké, a mentőt két vállának megérintésével szintén ki lehet ejteni. Az egész háború pedig sokkal izgalmasabb volt így, hogy az erdő közepén játszottunk, hiszen a fák mögött furfangosabb rejtekhelyeket lehet találni.
A játszma egészen ebédidőig tartott. A sok finomság elfogyasztása után a vezetők állomásokra oszlottak, ahol különböző fontos készségekről tartottunk előadásokat. Sípjelek, szerszámkezelés, cserkész-természet kapcsolat és elsősegély alapismeret voltak terítéken. Én az utóbbi állomáson voltam. Megismerkedtünk a „CSIMIHI” mozaikszó fogalmával és az elsősegélykészlet tartalmával (csi: csigavér, mi: Mi történt?, hi: Hívj segítséget). Cserkész vagy, nem az ember; fontos, hogy ezekkel tisztában legyünk.
Miután mindenki körbeért az összes megállón, a vezetők újabb állomásokra indultak. Akadályverseny volt a következő napi pont. Elrejtőztünk egy adott útvonalon, a gyerekeknek először meg kellett találnia bennünket, utána pedig minél gyorsabban válaszolni minden állomáson a feltett kérdésekre.
A nap végén természetesen nem maradhatott el a közös fotó sem. A gyerekek ugyan fáradtan, de hatalmas mosollyal szaladtak a szüleikhez, miután kiértünk a parkból. A felnőttek is elfáradtak, remegő lábbal és nevetve konstatáltuk, hogy jól sikerült a nap. Alig várom a következőt.
