Április 1-én a Müncheni 67-es Országh Ilona és a 76-os Szent Imre herceg leány-, ill. fiúcserkészcsapataink az Ajtósi Dürer cserkészcsapat meghívására érkeztünk Nürnbergbe nagy szeretettel és kíváncsisággal. A tavalyi KCSP-ösztöndíjas, Molnár Gergő, állított össze egy városi vetélkedőt a helyiek és a vendégcsapatok számára, amivel könnyedén megismerhettük a város nevezetességeit.
6:45-kor volt a találkozó a müncheni főpályaudvaron. Január vége óta én viszem a Róka őrsöt (12-13 éves lányok), én őket gyűjtöttem össze az induláshoz. A vonatút alatt többen elaludtak, de frissen érkeztünk. Tihanyi Endre, a Nürnbergiek csapatparancsnoka várt minket a város pályaudvarán. Ő kísért el minket a cserkészotthonba, ahol Gergő fogadott minket. A cuccainkat lepakolva, pihenhettünk kicsit, hiszen a stuttgarti csapatot még be kellett várni. Ezalatt megnézhettük a csapatotthont. Számomra derítő volt, hogy ezen a házon a magyarok a lengyelekkel osztoznak. Szimbolikusnak találom a lengyel-magyar barátság miatt. A lengyel részen egy egész falon Szent II. János Pál pápa képei voltak kirakva, ami külön megható volt. 11 körül indulhatott a verseny. Gergő elmondott minden szabályt és útnak eresztette az őrsöket. Én a „lányaimmal” indultam útnak. Érdekes volt felfedezni a sok-sok magyar emléket: Ajtósi Dürer szülővárosa ez, uralkodott itt Luxemburgi Zsigmond, magyar király, Német-Római császár, a hajdúk hajtottak ide a Hortobágyról szürkemarhákat és ezt egy viszonylag jelentős szobor meg is örökíti.
15:30-ra kellett visszatérni a csapatotthonba, ahol meleg ebéddel vártak minket. Leadtuk a kitöltött feladatlapot és pluszpontért a magyar emlékekről összegyűjtött fényképeket is megmutattuk. A délután további részében pedig az eredményhirdetésre került sor. A RÓKA őrs különdíjas lett a sok magyar vonatkozású összegyűjtött kép, egyéb információk kiderítése miatt, de az első helyet is müncheni őrs vehette át. Ezután Tóth-Pál Zoltán, a nürnbergi ösztöndíjas, kecskés alakoskodásával vidította a fiatalokat és vitt színt a délutáni programba. Végül fél 6 körül búcsút vettünk a nürnbergiektől és indultunk a pályaudvarra. A vonaton még jókat nevetgéltünk, de 8 órára befutott a vonat és átadtuk a kicsiket a szülőknek, valamint mi, vezetők, is indultunk a szélrózsa minden irányába. Nagyon szép tavaszi élmény volt ez mindannyiunk számára.
„676, müncheni csapat, müncheni csapat, idegekre 676!” (csapat-csatakiáltás)
