December végén, egy szombaton, ha lemegy nap és kigyúlnak a városi fények, a cserkészek útra kelnek. A közeli dombra sétálnak, hogy együtt, az erdőben ünnepeljék a karácsonyt. Az utat meggyújtott mécsesek jelzik, egy-egy mécsesnél meg-megállunk, hogy meghallgassuk az „Arany, tömjén és mirha” nem mindennapi, elgondolkodtató, karácsonyi meséjét. Mire felérünk az erdőbe, végleg besötétedik, és csodák csodájára egy feldíszített karácsonyfát találunk. A levegőben finom illatok: fahéj és alma. A tűzön elkészült régi, titkos recept alapján a különleges almás, karácsonyi tea. Körbeálljuk a fát és énekelünk...
A rákövetkező napon a már hagyományos zürichi Magyar Karácsonyon ünnepelhetünk együtt a magyar iskolásokkal, óvodásokkal és cserkészekkel. Színes programmal készültek a gyerekek, mindenki bemutatkozott, karácsonyi énekek, versek hangoztak el. Az iskolások hagyományos, betlehemes játékot mutattak be, végül a cserkészek a saját maguk által írt karácsonyi darabjukat játszották el a közönségnek.
Az előadás szünetében a cserkészek büfével és tombolával készültek. Ilyenkor van alkalom rég nem látott ismerősökkel beszélgetni, vagy akár karácsonyi családi fényképet készíteni. A műsor zárásaként hagyományos karácsonyi énekektől lesz hangos a nagyterem: énekelnek kicsik és nagyok.
