A berlini cserkészcsapat hagyományos szavalóversenye
A 86. sz. Apáczai Csere János Cserkészcsapat még alig ocsúdott fel a 20 éves jubileumi ünnepség örömeiből, máris újabb sikeres rendezvényt tudhatnak maguk mögött. A cserkészcsapat 2018. március 3-án rendezte meg immár hagyományosnak számító Aranyalma szavalóversenyét a berlini Collegium Hungaricum épületében.
Az idei versenyen több, különböző karakterű szerző munkásságából válogathattak a jelentkezők. Az idősebb korosztály számára elsősorban Dsida Jenő, Tóth Árpád és Karinthy Frigyes műveit ajánlottuk, míg a fiatalabbak Janikovszky Éva, Szilágyi Domokos, Bálint Ágnes és Gyurkovics Tibor szövegeit szavalták. A szövegválogatás célja az volt, hogy minél többen találjanak a karakterükhöz illő művet. Ezen kívül idén szerettünk volna kicsit modernebb nyelvezetű műveket válogatni, hiszen tavaly már megismerkedtünk a klasszikus magyar irodalom nagyjaival, Petőfivel és Arany Jánossal.
A verseny zsűrije idén is érzékeny és szép szavakkal segítette az előadók további fejlődését. Jánosfalvi-Alföldy Anna, a berlini magyar iskola és óvoda pedagógusa minden szavaló fiatal produkciójának legjobb vonásait emelte ki, Simon Mátyás színész irodalomtörténeti érdekességeket fűzött az elhangzott művekhez, Dr. Molnár Mária, a berlini Magyar Egyesület elnökhelyettese pedig már visszatérő, rutinos zsűritagként adott visszajelzést, odafigyelve hol a szavalók hanglejtésére, hol a magabiztosságukra vagy éppen lámpalázukra.
A verseny utolsó elhangzott szövege Radnóti Miklós Nem tudhatom című remekműve volt. Ez a szöveg most is óriási hatást gyakorolt a hallgatóságra, a zsűri szemébe könnyet is csalt. Az előadó, Heiner Zsuzsanna érzelemgazdag szavalatát első díjjal jutalmazta a zsűri.
Díjat kapott magas színvonalú produkciójáért továbbá Czirják Eszter, Czirják Sára, Pető Levente, Krencz Barnabás, Konthur Zita és Grossmann Péter.
A III. Aranyalma Szavalóversenyen ismét egy szép délutánt tölthettünk együtt a magyar irodalom legszebb szövegeinek társaságában. A megidézett szerzők és művek emlékeztették a résztvevőket, hogy anyanyelvünk irodalmáról a diaszpórában élve sem érdemes megfeledkezni és arra is, hogy az anyanyelvi irodalom milyen sokban gazdagíthatja életünket.
