Nem gondoltam volna, amikor az ösztöndíjprogramba jelentkeztem, hogy néhány hónappal később 0–4 éves kisgyermekeket fogok a térdemen lovagoltatni. A prágai Iglice Egylet által szervezett magyar bölcsődében azonban erre is sor került.
Magyar ösztöndíjasként Prágában rengeteg tennivaló akad – nem véletlenül delegálnak ide immár sokadszorra egyidejűleg két ösztöndíjast. Három fogadószervezet, gyakran hatnapos munkahetek, három helyszín, valamint sok-sok gyermek és felnőtt, akik programra és közösségre vágyva kapcsolatba kerülnek velünk. Alapvetően népzenét oktatni szerettem volna kijönni a prágai magyarokhoz, de már az első héten kiderült, hogy gyakorlatilag minden elképzelhető szerepben hasznosnak bizonyulhatok. Emellett fontos volt számunkra ösztöndíjas társammal, hogy körülbelül azonos mértékben legyünk mindketten leterhelve. Így kerültem heti egy délelőttre a magyar bölcsődébe.
Minden kedden délelőtt 9:00 és 12:00 óra között a prágai Liszt Intézet első emelete megtelik élettel. Fiatal szülők, édesanyák és édesapák hozzák el közös játékra, éneklésre és ismerkedésre kisgyermekeiket. A program általában a következőképpen alakul: 9:00 és 10:00 között mindenki megérkezik, lepakol, átveszi a váltócipőjét, esetleg elfogyasztja a tízóraiját. Tíz órakor kezdetét veszi a közös éneklés, amelynek során eleinte egyesével bemutatkozik mindenki, majd néhány ölbeli és mozgásos játékot követően közös énekléssel, végül elcsendesedéssel zárjuk a kötött programot. A mintegy negyvenperces közös időtöltést követően ki-ki befejezi a megkezdett reggelijét, vagy folytatja a játékot.
A kisebbek fél tizenkettő körül már elpillednek, van, aki ilyenkor a hordozójában alszik el. Némi átfedés van az óvodával, hiszen akadnak olyan testvérpárok, ahol a nagyobb gyermek már óvodás korú, mégis testvérével együtt ő is látogatja a bölcsődét, illetve fordítva. A nyelvi reprezentációt tekintve természetesen a magyar szó van túlsúlyban, ugyanakkor sokszínűséget ad, hogy számos cseh–magyar családban a cseh szülő ér rá, és ő hozza el a gyermekét. Örömmel tapasztalom ilyenkor a cseh szülők nyitottságát és bátorságát, amely ahhoz szükséges, hogy nyelvtudás híján is eljöjjenek, és részt vegyenek a programon. Nincs azonban túlságosan nehéz dolguk: jelenlétükben a Magyarországról érkezők angolra váltanak, a felvidékiek pedig szlovákul kommunikálnak velük.
Rögtön a második héten mély vízbe dobtak, ugyanis helyettesítenem kellett a foglalkozásvezetőt. Nem ismertem senkit, és elsőként egy cseh szülő érkezett meg a gyermekével. Szerencsére angolul könnyedén szót értettünk. Segített a foglalkozáshoz szükséges eszközök és játékok előkészítésében. Eleinte izgultam, mert korábban még soha nem vezettem ilyen jellegű foglalkozást, ráadásul a közeg is teljesen új volt számomra. Sokat segített azonban a szülők türelme, toleranciája és aktív részvétele, amelynek köszönhetően sikerrel vettem ezt az első alkalmat.
