Idén is méltó keretek között emlékeztek meg a második világháború végén, a nácik elleni harcokban elesett magyar honvédekről a dél-csehországi Zlatá Korunában és Koloděje nad Lužnicíben. A hagyományos kegyeleti rendezvényen a helyi önkormányzatok, a magyar diplomáciai képviselet, valamint a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének képviselői mellett számos csehországi magyar vett részt.
A megemlékezés első állomása Koloděje nad Lužnicí határában volt, ahol a résztvevők fejet hajtottak Gergely János és Duba Lajos sírjánál. A két fiatal magyar katonát a háború utolsó napjaiban végezte ki egy SS-egység, miután fegyvereket adtak át a cseh felkelőknek. Ezt követően a jelenlévők a település háborús emlékhelyénél, majd a rájovi emlékműnél rótták le tiszteletüket.
A kegyeleti esemény Zlatá Koruna temetőjében folytatódott, ahol koszorúkat és virágokat helyeztek el annak az öt magyar honvédnek a sírjánál, akik 1945 májusában a cseh felkelőkkel együtt harcolva estek el a német SS-alakulatok elleni összecsapásokban. Az ünnepi beszédek kiemelték a magyar és cseh nép történelmi összefogását, valamint az emlékezés fontosságát a mai nemzedékek számára. A síroknál idén is díszőrséget álltak a Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjai korabeli magyar katonai egyenruhákban.
A hivatalos megemlékezést követően a résztvevők a zlatá korunai ciszterci kolostorba vonultak át, ahol kulturális program várta őket. Az esemény különleges része volt a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasainak koncertje, amely méltó folytatása lett a napnak. A történelmi falak között megszólalt a hegedű, a citera és a tekerő, a népzene hangjai pedig különleges atmoszférát teremtettek a kolostorban.
A koncerten az ösztöndíjasok közösen léptek színpadra, és a Kárpát-medence gazdag népzenei örökségéből válogattak. A műsorban magyar népdalok, hangszeres összeállítások és több tájegység zenei hagyományai is helyet kaptak. A fellépők nemcsak a hagyományok megőrzésére törekedtek, hanem arra is, hogy közösségi élménnyé formálják az estét.
A koncert egyik legszebb pillanata az volt, amikor az ismerős dallamok éneklésébe a közönség is bekapcsolódott. A résztvevők együtt énekelték a jól ismert népdalokat, így a megemlékezés és a zenei program egyszerre vált a múlt előtti tisztelgéssé és az összetartozás ünnepévé.
