2026. május 13-17 között a 86. sz. Apáczai Csere János Cserkészcsapat tagjai Berlin mellett gyűltek össze, hogy részt vegyenek az 5 napon át tartó csapattáborban. Már mindenki izgatottan várta, hogy végre újra közösen táborozhassunk. Az alábbiakban Csala-Ducsai Linett őv. berlini cserkész beszámolója olvasható.
Szerintem mindenki nevében szólok, ha azt mondom, hogy a berlini 86-os számú Apáczai Csere János Cserkészcsapat csapattábora egy szuper élmény volt. Berlintől nem messze, Hermsdorfban találkoztunk, a Naturfreundehausban, ahova a telek tulajdonosa, Csilla G. hívott meg minket. Rögtön az érkezésünk napján, a zászlófelvonás és a közös vacsi után tábortüzezett is velünk, ahol váratlan vendégek érkeztek, és az időspórolás lehetőségéről meséltek.
Hogy fundált döntést hozhassunk arról, hogy beleegyezzünk-e a szürke urak időspórolásos szerződésébe, másnap tanultunk arról, hogy mi is az idő. Úgy döntöttünk, hogy aláírjuk a szerződést, ami azt ígéri, hogy ha ügyesen spórolunk, több időnk lesz, és rögtön bele is kezdtünk az időmegtakarításba. Közben ellátogatott hozzánk Csilla, hogy csapatépítő játékokkal erősítse meg a kötelékeket a csapaton belül. Uzsonna után arra kellett viszont rájönnünk, hogy nem gyűjtöttünk elég időt. Így hát időseftelésbe kezdtünk a szürke emberekkel, ami nagy hibának bizonyult, mert ellopták az összes megtakarított időnket!! Legkésőbb ezen a ponton jöttünk rá arra, hogy az egész időspórolás nem jön be nekünk, és nemcsak hogy nem működik, de pont a megígért kimenetel ellentéte történt. Elpazaroltuk a drága tábori időnket olyan marhaságokra, hogy az alufóliába csavart kalapunkból ebédeltünk, mert állítólag gyorsabb, mint a csajkamosás. Így hát óvatos tapogatózások után a tábortűzbe hajítottuk a szerződést, így visszanyerve az időnket.
A másnapi figyelmességről szóló forgószínpadnál feltűnt, hogy Csilla ide-oda szaladgál, az emberek óráját nézve, és még a beígért programja se jött el. Bár azt az időt kitöltöttük egy tudásvásárral, kétségbeesésünkben az újonnan megtanult csapatindulónkkal megidéztük a csapatszellemet, aki aztán elmagyarázta, hogy Csilla nem volt jelen a szerződés megtörésekor, így hát a szürke urak még mindig lopják az idejét. Még azt is megsúgta, hogy ha elindulunk a színek ösvényén, ahol próbára tesszük a cserkésztudásunkat, színeket gyűjthetünk, amivel visszahozhatjuk a színt nemcsak Csilla, hanem a szürke urak életébe is, ők ugyanis szintén emberek, akiket beszívott a szürkeség.
Nem is kell mondanom, hogy a talpraesett cserkészeink nemcsak hogy elég színt szereztek az ösvényen, de egy ádáz csatában még a szürke urak bázisát is sikerült beszínezniük. A tábor így hát Csilla felszabadításával végződött, és egyesek egy új zöld, illetve barna nyakkendővel térhettek haza.
