„Számomra a hímzés sok érzelmi emléket hoz...”

Magyar hímzés a brazil diaszpórában

/ Hammer Angéla /
hammer.agela képe
Egy brazil hölggyel „találkozhatunk”, aki arról mesél, hogy negyedik generációs magyar leszármazottként milyen szerepe van az életében a hímzésnek, hogyan tanulta meg és milyen formában ápolja a magyar hagyományokat. Számára a hímzés egy fontos érzelmi élmény is, mellyel családja hagyományait ápolja, és örökíti tovább a jövő nemzedékei számára.
Szent István templom GaribaldibanHímzés, amit Solange készítettSolange magyarul is tanul a helyi egyesületben. Asztalterítő készül

Életem egyik meghatározó élménye volt a Solange-vel való találkozás, aki Brazília déli részén él, és szabadidejében magyar hímzéseket készít.

Az ő történetét hallgatva is megerősödött bennem az a gondolat, hogy a hagyományok ápolásában milyen nagy jelentőséggel bírnak a találkozások. Most Solange-vel online, a cikk keretein belül „találkozhatunk.” Amikor Brazíliába érkeztem rögtön lenyűgözött az, hogy milyen élők a helyi közösségekben a magyar hagyományok. Jaragua do Sul-ban nemcsak a magyar nyelv vagy a konyha az, ami több, mint három generáción keresztül öröklődött, hanem a magyar hímzés is. Solanget lelkesen mesélte nekem, hogy a varrással kapcsolatos első élménye gyermekkorából származik, amikor látta édesanyját és nagymamáját varrni. Ő maga először a magyar hímzéssel 2018-ban találkozott, amikor rögtön magával ragadta a magyar hímzés egyedisége. Garibaldiban, ami Jaragua do Sul magyar központja található a máig működő Szent István templom, melyet az ide érkező magyarok 1902-22 között építettek. Solange itt látott egy hölgyet gyönyörű, magyar hímzéssel díszített sállal. Azonnal odament hozzá, és kiderült, hogy Magyarországról hozta azt. Úgy gondolom, ez a találkozás mindenképpen mély szimbolikus jelentéssel is bír.

Ezt követően kezdett el kutatni az interneten, és felfedezni azt a gazdag hímzési kultúrát, ami Magyarországot jellemzi. Színes minták, különböző motívumok, varrási technikák.

„Számomra a hímzés sok érzelmi emléket hoz....” mondja.

Solange nagy örömét leli a hímzésben, azt vallja, hogy ez a fajta hímzés egyedülálló jellemzője Magyarországnak, összehasonlíthatatlan más hímzésekkel. Ugyanakkor a hímzés több egy egyszerű hobbinál, a valahova torozás érzését is adja.

Ahogy ő fogalmaz:

„Hiszem, hogy a hímzéssel továbbra is ápolom a magyar hagyományt a család jövő nemzedékei számára.”

Családjának történetét tekintve apai dédnagyanyja, Meicszinger Anna, Nagytevelen született, és családjával költözött Brazíliába. Sajnos Solangenek nem volt lehetősége személyesen ismernie őt de ahogy édesapja emlékszik, fehér hímzett fejkendőt viselt.